Mi a táplálásterápia?

A legtöbb betegség megelőzéséhez és orvosi kezeléséhez az optimális tápláltsági állapot, a kiegyensúlyozott táplálékfelvétel vagy tápanyag-biztosítás elengedhetetlen. Ennek elérésében nyújt segítséget a táplálásterápia.

A táplálásterápia során orvosi célokra kifejlesztett, speciális tápszerek segítségével biztosítható, hogy mennyiségileg és minőségileg megfelelő táplálékot juttassuk a szervezetbe.

Táplálásterápia, mint kiegészítő terápia

A betegek tápanyagigénye különböző kórképekben eltérőek és hagyományos táplálkozással nem minden esetben fedezhetőek. A nem megfelelő táplálkozás egyes tápanyagok hiányához vezethet, melynek következtében a kezelések hatékonysága csökken, a komplikációk száma pedig nő. Mi a megelőzés hívei vagyunk.

A táplálásra úgy tekintünk, mint egyszerűen kivitelezhető, célzott és hatékony terápiára, amely az adott személy tápanyagigényére és gyógyulási folyamatára épül. A tápszerek időben megkezdett alkalmazásával és a gyógykezelés részévé váló táplálásterápiával az egészségügyi szakemberek jelentősen javíthatják a kezelések hatékonyságát.

A táplálásterápia hatékonysága költség oldalról is bizonyított. A rövidebb kórházi tartózkodás, a kevesebb gyógyszerfelhasználás és a beteg önállóságának elősegítése hozzájárul a költségek csökkenéséhez az ellátás minden szintjén.

 

Mikor szükséges a táplálásterápia?

Táplálásterápia minden olyan esetben javallott, amikor a kiegyensúlyozott táplálékfelvétel vagy tápanyag-biztosítás a hagyományos étrenddel nem biztosítható. Ilyen esetekben az orvosi célokra fejlesztett speciális tápszerek étrendbe iktatása (kizárólagos vagy kiegészítő jelleggel) biztosíthatja a gyógyuláshoz szükséges tápanyagokat, vitaminokat és ásványi anyagokat.

Táplálásterápia az alábbi esetekben javallott:

Rágási és nyelési nehezítettség okozta evési és ivási képtelenség:

  • fej-nyak sebészeti beavatkozás
  • szájüregi betegségek
  • fej-nyak tumor
  • fej, nyak, gége sugárkezelés
  • állkapocs törés

Betegek, akik nem akarnak enni és inni:

  • depresszió
  • anorexia
  • idős kori étvágytalanság

Betegek, akik nem tudnak enni és inni:

  • kómás betegek
  • bénult betegek
  • mesterségesen lélegeztettek
  • súlyos balesetet szenvedettek
  • súlyos műtétet követően
  • szájon át történő táplálkozás tilalma esetén

Fokozott energia felhasználásával járó állapotok:

  • tüdőbetegségek
  • daganatos betegségek
  • súlyos fertőzés, szepszis
  • felfekvés (decubitus)
  • láz
  • égés

A táplálék emésztésének és felszívódásának zavarai:

  • emésztőrendszeri sipolyok
  • gyulladásos bélbetegség
  • hasnyálmirigy gyulladás

Nem javasolt a szondatáplálás:

  • a gyomor – bél rendszer súlyos vérzése
  • gyomor – bél rendszer elzáródása
  • intolerancia a lassan adagolt szonda táplálással szemben

 

 Melyek az elégtelen tápanyagbevitel következményei?

Az alultápláltság legkézenfekvőbb következménye a fogyás, amelynek eleinte akár még örülhetünk is. Azonban ez nagyon csalóka is lehet, hiszen lehet valaki akár túlsúlyos is, de ha egy vagy több, az élethez nélkülözhetetlen tápanyag hiányzik a szervezetéből, akkor esetében minőségi éhezésről beszélhetünk. Ez ugyanolyan következményekkel jár, mint a mennyiségi éhezés.

Az alultápláltság következtében – az agy kivételével – valamennyi szerv tömegében megfogyatkozik.

  • A vesék működése csökken, illetve elégtelen lesz.
  • A gyors fehérje bomlás miatt a bélfal elvékonyodik, csökken a bél mozgása, a táplálék emésztése és felszívódása.
  • A bél baktériumflórája megváltozik, túlsúlyba kerülnek a kórokozó baktériumok és elkezdődik a baktériumok beáramlása a szervezetbe.
  • Csökkent szívösszehúzódás és alacsony vérnyomás, így a szervek oxigén ellátása.
  • Csökken a belégzési erő, az oxigén felvétel.

A rossz tápláltsági állapotnak lelki, pszichés következményei is vannak:

  • Fáradékonyság, általános levertség;
  • Kezdeményezés hiánya;
  • Depresszió;
  • Magatartás megváltozása – érdektelenség, önzés, személyiségváltozás;
  • Zavartság, teljes kedvtelenség és kimerülés.

Izomerő csökkenés, melynek következtében:

  • kevesebb mozgás, csökken a bőr alatti zsírszövet;
  • a beteg önállósága, aktivitás kisebb;
  • nő az elesés és felfekvés veszélye.

Az alultápláltság

  • megnöveli a sebészeti beavatkozások utáni komplikációk rizikóját,
  • megemeli a fertőzések kialakulásának esélyét,
  • a zsír és izomtömeg csökkenéséhez vezet,
  • lassítja a sebgyógyulást,
  • növeli a lábadozás és a kórházi tartózkodás idejét,
  • jelentős életminőség romláshoz vezet.